Még nem vagyok Nepálban, csak kb. 3 óra múlva érek oda.  a repülőút azonban kiválóan alkalmas egy post megírására. Szóval pénteken a gépem délután 5.35kor indult Frankfurtba, ezért pénteken hajnalban még azt hittem, rengeteg az időm az indulásig. 6kor keltem, fél 8ig hordtam össze a lista alapján a holmikat, amikor is a kocsimat gyorsan elvittem a szervízbe. Előző éjjel hazafelé, ugyanis kigyulladtak a motorhiba és a veszélyesen csúszkáló autó sárga kis ikonjai, és ez azonnali szervízlátogatást igényelt. A kocsit gyorsan leadtam, hogy a kompúterrel ellenőrizhessék a hibát, én pedig a rengeteg időm tudatában -és persze a jobb fizikai felkészülés érdekében- a Lukács fürdő gőzrészlegébe távoztam. Itt már várt a legjobb barátom, akivel 2001ben India-Nepál, 2006ban pedig India-Bhután-Nepál csoportos túrákat teljesítettünk. Most sajnos nélküle indulok utamra, úgy látszik lassan fel kell nőnöm ilyen szempontból is. Utána benéztünk a bécsi úti magashegyi túraboltba, ahol kisméretű hátizsákkal, speciális  4es kategóriájú napszemüveggel, árnyékolós sapkával, napvédőkrémmel, energia szeletekkel és -gélekkel gazdagabban távoztam. Utána felvettem a kocsimat, aminek állítólag csak a kijelzőjével volt baj, majd megebédeltem-elbúcsúztam édesanyámtól. Persze volt a szokásos "ne menj el ilyen messzire fiam", de már megedződtem. Utána gyorsan vettem 10 üveg Erős Pistát, -ez nagyon kedvelt ajándék Ázsiában-, majd lemosattam a kocsimat, hogy szép tisztán várjon engem ha hazaérek. Mire hazaértem, addigra időzavarba kerültem. Így fordulhatott elő, hogy a taxi már kint várt, de a csomagjaim szerteszét hevertek. Idővel sikerült egybeterelni a cuccost, aztán irány a reptér. Becsekkoláskor kiderült, hogy éppen a 20 kilós súlyhatár alatt maradtam, de ez pont 5 kilóval több, mint a nepáli túravezetőnk maximum elfogadhatónak gondolt. Azóta persze a Duty Freenek hála egy üveg jó minőségű francia konyakkal és némi extra csokival nehezedett a csomagom. Persze erre szükség is lesz, hiszem régebben krónikus hasmenéssel és gennyes sebfertőzéssel már sikerült kapcsolatba kerülnöm. Frankfurtban a reptéren elfogyasztottam az utolsó európai vacsorámat, majd a bahreini becsekken találkoztam Miklóssal, aki Zürichből jött, és együtt folytatjuk utunkat. Felesége Mareen névre szóló és pontos feliratokkal ellátott gyógyszercsomagot állított össze nekem is, amit előzetesen a zürichi magashegyi orvosi intézettel egyeztettek. Így már én is napi 12 tablettát szedek be. Állítólag így nem leszek olyan levert, mint az őszi légy amikor megérkezünk a tibeti fennsíkra. Majd kiderül, legutóbb Bhutánban nem éreztem semmit sem 4000 m felett. Bahreinbe a reptérre, reggel 6 kor érkeztünk, röpke 5 óra múlva már indulunk is tovább. Ez már egy igazi arab királyság az Arab öbölben, csadoros hölgyekkel, fehér kaftános férfiakkal. Persze vannak erurópai ruhások is, főleg férfiak. Nem tetszik, pedig itt az eladó nők még rád mernek nézni, nem úgy, mint Muscatban, pár királysággal odébb. Most azzal fejezem be, legközelebb már Kathmanduból jelentkezek, ahol remélhetőleg sikerül a felszerelésemet kiegészíteni (törölköző, elemlámpa, Tibet útikönyv, pormaszk, stb). Gábor gyógyulj meg mielőbb!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.