Átutazoó 2009.07.15. 16:59

Harmadik nap

Pillanatnyilag nincs internet, nem tudok postot küldeni.

Átutazoó 2009.07.14. 09:03

Második nap

Kép 1

Kép 1

Kép 1

Kép 1

Szöveg hamarosan...

Kép 1

Sikeresen leszállt a gépünk, ahol számos extra meglepetésben volt részünk. Először is a reptéren egy szép falitáblát készítettek, amelyen tájékoztatják a tisztelt utasokat, hogy ha bizonyos országból érkeztek, akkor az egészségügyi asztalnál jelentkezzenek, kitöltött egészségügyi adatlappal. Aztán mostanra a tábla dugig tele lett országnevekkel, még Magyarország is rajta volt, igaz csak legalól és két másik országgal közösen egy lapon. Ezért aztán kivétel nélkül mindenkit egy maszkos ember "megvizsgált", ami abból állt hogy egy kézifegyver nagyságú "pisztollyal" homlokon lőtt, amíg nem pittyent a készülék. Persze ez egy digitális hőmérő volt, de látványra egy kicsit bizarr.

Aztán viszonylag gyorsan sikerült a papírokat kitölteni, leadni és kijönni a reptérről, ahol már vártak a szálloda emberei. Az utunk a reptérről befelé izgalmas volt, mivel most az esős évszak miatt? az utak tönkrementek. Így a nagy sárban a kátyúk, gödrök, útbeomlások, egyéb tereptárgyak kerülgetése az úton az ázsiai forgalommal együtt nagyon nagy feladatot jelentett a 20 éves kis Daihatsunak. Többször felakadt az alja például, hihetetlen szmog volt -A budapesti szmog, az erdei levegő madárcsicsergéssel ehhez képest- de végül sikeresen megérkeztünk a Vajra Hotelbe.

Itt az ár kialkudása, (50% kedvezménnyel indítottak) majd a szoba elfoglalása volt a feladat. Zuhanyzás, átöltözés, majd egy klassz vacsi a szálloda tetején lévő panoráma teraszon, mivel addigra az eső is elállt. Egyik oldalon a domb tetején lévő kivilágított Swajambunath sztupa, a másikon a sötét város, csak az ablakokból kiszűrődő fények világítottak. Beájultunk az ágyba, és reggelig mélyen aludtunk. Miklós horkolt, állítólag én is, így egál.

Reggel jött Markus a túravezetőnk, aki begyűjtötte az útleveleket, és a kínai vízumra dollárt szeretett volna. Nekem csak euróm volt, mivel azt írták előtte, hogy a régióban a dollárt és az eurót mindenhol elfogadják. De a kínai vízumot, repülőjegyet csak dollárban fogadja el a kínai kormány. Estig, a közös vacsoráig kaptam haladékot, ami vasárnap lévén nem volt egyszerű feladat. Szerencsére a szálloda egyik vezetőjét ismertem, és ő délutánra beszerezte a dollárt. Megreggeliztünk, addigra csillapodott az eső, és felmentünk a Swajambunath sztupát 3x megkerülni. Most a 100% páratartalomban, a szitáló esőben, sárban, a tócsákat kerülgetve ez nem volt könnyű feladat. Ez a megkerülés a domb megkerülését jelenti -aminek a tetején a jelenlegi sztupa áll-, mivel az igazi sztupa a domb belsejében található, kristályból van, és még az előző kalpa idejében keletkezett. Aztán amikor rosszabb idők jöttek a buddhizmusra, befedték és később ennek a tetejébe épült az újabb sztupa, ami már szintén legalább ezerötszáz éves. Ezt csak a tibetiek tudják, a hinduk nem, akik szintén magukénak érzik a helyet mostanra. Szerintük Buddha Shiva 7. reinkarnációja, ezért ők a domb tetején örömködnek, vagyis zenélnek, kifestenek, hangoskodnak, árulnak. Ez 2001-ben még nem így volt, mostanra alakult ki a túristák legnagyobb bánatára. A buddhisták alól, a hinduk felül. Szóval bőrig áztunk, de szerencsére a szél nem fújt. Utána bementünk volna Sherb Gyalcen Rinpocse kolostorába, de az le volt lakatolva, mert a láma Hong-Kongban tanított. Aztán meditáltunk Löpon Csecsu Rinpocse sztupája mellett, ez igazán különleges élmény volt. Ebéd, megszáradás, majd csendes pihenő a szobában. Taxival mentünk le a belvárosba. A taxis nagyon kedélyes ember volt, viszont az éttermet még a névjegykártya hátoldalán lévő térkép alapján sem találta meg. Végül én láttam meg az éttermet. Fizetéskor ideadta a névjegyét, hogy legközelebb is őt hívjuk. Ezen öt percig röhögtünk Miklóssal, hogy a taxis aki a címet nem találja meg, miből gondolja hogy ismét őt hívjuk? Amíg a fickó a bolti eladókat kérdezte az étteremről, addig kielemeztük, hogy a csoport 6 nőből és 4 férfiból áll. Van egy amerikai, három német, egy olasz házaspár, egy nepáli-svájci házaspár meg mi. Mindketten arra tippeltünk, hogy a legcsinosabb az olasz hölgy lehet. Meglepetésünkre a babérkoszorút az igazi afrikai szépség vitte el, az USAból. Holnap az előzetes rémhírekkel, időjárási és úti előrejelzésekkel.

folytatom...

Kép 1

Még nem vagyok Nepálban, csak kb. 3 óra múlva érek oda.  a repülőút azonban kiválóan alkalmas egy post megírására. Szóval pénteken a gépem délután 5.35kor indult Frankfurtba, ezért pénteken hajnalban még azt hittem, rengeteg az időm az indulásig. 6kor keltem, fél 8ig hordtam össze a lista alapján a holmikat, amikor is a kocsimat gyorsan elvittem a szervízbe. Előző éjjel hazafelé, ugyanis kigyulladtak a motorhiba és a veszélyesen csúszkáló autó sárga kis ikonjai, és ez azonnali szervízlátogatást igényelt. A kocsit gyorsan leadtam, hogy a kompúterrel ellenőrizhessék a hibát, én pedig a rengeteg időm tudatában -és persze a jobb fizikai felkészülés érdekében- a Lukács fürdő gőzrészlegébe távoztam. Itt már várt a legjobb barátom, akivel 2001ben India-Nepál, 2006ban pedig India-Bhután-Nepál csoportos túrákat teljesítettünk. Most sajnos nélküle indulok utamra, úgy látszik lassan fel kell nőnöm ilyen szempontból is. Utána benéztünk a bécsi úti magashegyi túraboltba, ahol kisméretű hátizsákkal, speciális  4es kategóriájú napszemüveggel, árnyékolós sapkával, napvédőkrémmel, energia szeletekkel és -gélekkel gazdagabban távoztam. Utána felvettem a kocsimat, aminek állítólag csak a kijelzőjével volt baj, majd megebédeltem-elbúcsúztam édesanyámtól. Persze volt a szokásos "ne menj el ilyen messzire fiam", de már megedződtem. Utána gyorsan vettem 10 üveg Erős Pistát, -ez nagyon kedvelt ajándék Ázsiában-, majd lemosattam a kocsimat, hogy szép tisztán várjon engem ha hazaérek. Mire hazaértem, addigra időzavarba kerültem. Így fordulhatott elő, hogy a taxi már kint várt, de a csomagjaim szerteszét hevertek. Idővel sikerült egybeterelni a cuccost, aztán irány a reptér. Becsekkoláskor kiderült, hogy éppen a 20 kilós súlyhatár alatt maradtam, de ez pont 5 kilóval több, mint a nepáli túravezetőnk maximum elfogadhatónak gondolt. Azóta persze a Duty Freenek hála egy üveg jó minőségű francia konyakkal és némi extra csokival nehezedett a csomagom. Persze erre szükség is lesz, hiszem régebben krónikus hasmenéssel és gennyes sebfertőzéssel már sikerült kapcsolatba kerülnöm. Frankfurtban a reptéren elfogyasztottam az utolsó európai vacsorámat, majd a bahreini becsekken találkoztam Miklóssal, aki Zürichből jött, és együtt folytatjuk utunkat. Felesége Mareen névre szóló és pontos feliratokkal ellátott gyógyszercsomagot állított össze nekem is, amit előzetesen a zürichi magashegyi orvosi intézettel egyeztettek. Így már én is napi 12 tablettát szedek be. Állítólag így nem leszek olyan levert, mint az őszi légy amikor megérkezünk a tibeti fennsíkra. Majd kiderül, legutóbb Bhutánban nem éreztem semmit sem 4000 m felett. Bahreinbe a reptérre, reggel 6 kor érkeztünk, röpke 5 óra múlva már indulunk is tovább. Ez már egy igazi arab királyság az Arab öbölben, csadoros hölgyekkel, fehér kaftános férfiakkal. Persze vannak erurópai ruhások is, főleg férfiak. Nem tetszik, pedig itt az eladó nők még rád mernek nézni, nem úgy, mint Muscatban, pár királysággal odébb. Most azzal fejezem be, legközelebb már Kathmanduból jelentkezek, ahol remélhetőleg sikerül a felszerelésemet kiegészíteni (törölköző, elemlámpa, Tibet útikönyv, pormaszk, stb). Gábor gyógyulj meg mielőbb!!!

Kép 1

Már csak egyet kell aludnom és elindulok a távoli Nepál felé. Most éppen itt ülök két ITs guru között, és a technikát próbálom összecsiszolgatni. Komoly segítséggel fog ez menni!

süti beállítások módosítása